Jobb későn, mint soha - új tankönyvek a Sztojka Líceumban

Magad Uram, ha szolgád nincs. Talán ezt a címet is adhatnánk ennek a bejegyzésünknek. A rendszerváltás után vidékükön ismét lehetőség nyílt arra, hogy a történelmi egyházak alapítványaikon keresztül, tradicionális hagyományaikra támaszkodva megnyissák iskoláikat a jövő megalapozása előtt. A Kárpátaljai Görög-katolikusságot (is) rendkívül súlyosan érintő kommunista diktatúra béklyóit lerázva tenni akaró karjainkról, felegyenesedtünk. Megtöröltük a homlokunkat, mint a kapás ember a mező földjén és merengő tekintettel végig mértük, hol járunk s merre tartunk. Merengésünket, persze kesze-kusza süvítő szelek tépázták meg. Egy olyan termőföldet láttunk magunk előtt ahol a talaj kiváló, ám az évszázados kultúrákat, döbbenetes erővel kigyomlálva, lábbal tiporva hagytak hátra. Innen indultunk. De hittünk a gondviselésben és bíztunk az éltető ősi talajban…

 Intézményünket 2003-ban nyitottuk meg számos nehézséggel küszködve, gyakorlatilag a semmiből, rengeteg jó szándékú ember támogatásával. A megnyitás pillanatától kezdve problémát jelentett számunkra a tankönyvek hiánya. S bár ígéret sok volt, a gyakorlatban másfél évtized alatt nem találtunk rá megfelelő megoldást. Úgy döntöttünk, hogy kezünkbe vesszük az ügy kormánykerekét. Bár az Ukrán kormány hangzatos szavakkal az Ukrajnában élő magyar és más nemzetiségű kisebbség érdekében hoz – megkérdezésünk nélkül - döntéseket a fejünk felett, az ukrán állampolgárságú diákjainknak alkotmányos jogaik ellenére nem biztosítja a tankönyvellátást. Úgy döntöttünk ismét a jó szándékú támogatóink irányába tekintünk ezen probléma megoldásának orvoslására. Így az állami előírásoknak megfelelően saját magunk láttunk neki az Ukrán Oktatási és Tudományos Minisztérium által meghatározott tankönyvek előállításának. Bízunk abban, hogy a jövőben hozzánk is elér az a bősz készség, amely motiválta az "érvényesülésünk és boldogulásunk" előre mozdítását megalkotó törvényt… Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy nem járunk úgy, mint Calvin Trillin aki úgy fogalmazott, hogy „Matematikából mindig gyenge voltam. A tanáraim legtöbbször nem ismerték fel a válaszaimban rejlő iróniát...”