Római vakáció
A líceum tanárai és diákjai hosszú-hosszú előkészületeket igénylő utazásra
indultak idén is. Az úti cél Olaszország volt. A hatalmas országot persze nem
lehet körbejárni csupán egy hét alatt, ezért nevelőtanárunk (s utazásunk alatt
idegenvezetőnk), Varju Zoltán igyekezett minél tartalmasabb, ugyanakkor nem
teljesen kimerítő programot összeállítani a társaság számára.
Utazásunk június 16-án vette kezdetét, mindenki izgatottan várta az
utazást. Természetesen, mint minden programunkra, erre az utazásra is kértük
Isten áldását. Így elsőként egy Szent Liturguán vettünk részt,
amelyen az utazók, és az utazókért aggódó szülők együtt imádkozhattak.
Miközben a busz csomagtere megtelt utazótáskákkal és hátizsákokkal, mindenki
megtalálta a helyét a buszon, s már indultunk is. Első úti célunk a határ volt.
Itt röpke öt és fél órát töltöttünk el. Persze nem a látványosságok miatt,
csupán a pazar munkavégzés eredményeként. El azonban nem szomorodtunk, bár még
csaknem 22 órányi út állt előttünk, ami a kisebb szünetekkel és megállókkal
együtt 24 órára bővült.
Első esténket (pontosabban azt az 1-2 órát) Mogliánóban töltöttünk, egy
tornateremben kaptunk szállást. Innen vonattal utaztunk át Velencébe, ahol
kisebb (csak 3 km J ) séta után a Piazza San Marco-n találhattuk magunkat. Itt
megtekinthettük a Basilica di San Marco-t, azaz a Szent Márk-székesegyházat,
amelyről megtudhattuk, hogy Velence fő templomaként tartják számon, s nem
egyetlen kor építményeként emlegetik, ugyanis a 11. századtól egészen a köztársaság
bukásáig (1797-ig) minden kor rajta hagyta a nyomát. A pompán, a csillogáson, a
sok aranyon és ezüstön, az ikonokon és a mozaikokon túl azonban meg kell látnunk Szent Márk evangélista ereklyéit is, ugyanis azok is itt kaptak
helyet. A bazilika megtekintése után mindenki megkóstolhatta az igazi olasz fagylaltot, s készíthetett néhány
szuper képet a közösségi oldalakra. Ha valaki a helyi szendvicseket választotta
a fagyizás helyett, ügyelnie kellett a lesből támadó, és nagyon mohó
sirályokkal, ugyanis pillanatok alatt akadhatott egy nem kívánatos
„evőcimboránk” J . Elbúcsúzva Velencétől visszavonatoztunk Mogliánóba,
ahol a hideg ebéd elfogyasztása után Pisát tűztük ki következő megállónak.
Természetesen, ha Pisa, akkor nem is juthat más eszünkbe, csak az a bizonyos ferde
torony, s hát mire is lehetnénk kíváncsibbak, mint a csodatoronyra, amely
dőlésszöge 3,99 fok, ami azt jelenti, hogy a torony teteje a függőlegestől
csaknem 4 méterrel mozdul el. Ezen a téren található Dóm, valamint a
Keresztelőkápolna is, amelyek szintén felkerültek a látnivalók listájára. A naplemente pedig
olyan csodálatos fényeket árasztott az épületekre, amelytől azt hittük, ilyen
gyönyörű helyen csak álmainkban járhatunk. Pisa városától elindulva siettünk
Fuiggibe, ahol elfoglalva a szállásunkat ki is pihenhettük a nap fáradalmait.
Másnap metróval utaztunk Róma belvárosába, ahol nem maradhattunk látnivalók
nélkül. Az embernek olyan érzése volt, mintha egy városnyi szabadtéri múzeumba
csöppent volna. Elsőként a Scala Santahoz vezetett utunk, ahol térden állva mentünk
fel azon a lépcsőn, amelyen anno Jézus ment fel Pilátushoz, s minden egyes
lépcsőfokot fel tudtunk ajánlani valamilyen, számunkra fontos dologért. Ezt
követően bekukucskáltunk a Lateráni Bazilikába, a Szent Kelemen Bazilikába,
megnéztük a Colosseumot, s már el is telt egy délelőtt. Az ebéd következett,
amely során szívesen próbáltunk ki helyi specialitásokat, mint a spagetti,
pizza vagy a különféle pászták.
Délután sem volt hiány látnivalókban, a Diadalívvel kezdve, a Forum
Románumon keresztül eljutottunk a II. Victor Emmanuel-emlékműhöz, s egy nagyobb
pihenő után tovább haladva megtekinthettük a Piazza del Campidogliot, és a San
Pietro is Vincoli templomot, amely Szent Péter jeruzsálemi fogságáról tanúskodó
láncoknak állít emléket. Ez után már csak egy bazilika maradt a napi programban, méghozzá a Santa Maria Maggiore-bazilika, amely a vatikáni
területen kívül az egyik pápai főszékesegyház. Az épület kazettás mennyezete
szemet gyönyörködtető látványt nyújt, s ha ez nem lenne elég, Mino Del Reame
márványreliefjei is ámulatba ejtik képzeletüket.
Metróra szállva visszaérkeztünk Fuiggibe, ahol nagyon finom, kétfogásos
vacsorával vártak minket. Az esti órákat sétával és beszélgetéssel töltöttük.
Meglátogattunk egy kisebb kávézót, ahol nagy csodálkozásunkra a Pepsit csak
pepesiként emlegetik, s sokszor azt is kihívás megjegyezni a pincérnek, ami az
étlapon szerepel J.
Másnap a svédasztalos reggeli után ismét Róma belvárosába vettük az irányt,
ahol részt vettünk a pápai audiencián, s többeknek sikerült szelfit készíteni a
Szentatyával. Ezt követően egy kisebb sétát tettünk a Tiberisz folyó partján, aztán
megtekintettük belülről is a Szent Péter Bazilikát. A bazilikában az egyik
legkülönlegesebb élmény a pápák sírjainak megtekintését mondhatjuk, hiszen nagyon régi síremlékeket
is láthattunk. Úton a metró felé Zoltán tanár úr ejtett néhány szót az Angyalvárról,
valamint Augustus mauzóleumáról is. Kisebb metrózás után aztán megérkeztünk a
buszhoz, amellyel elindultuk a Tirrén-tenger partjára. Itt strandolás
következett, amelynek felnőtt és gyerek egyaránt örült, hiszen a nagy melegben
nem is kívánhattunk volna jobb időtöltést. A szinte fekete tengerparti homok
égette a lábunkat, a kellemes tengeri víz azonban minden várakozásunkat
felülmúlta. Miután mindenki kellően felfrissült, visszaindultunk szállásunkra,
ahol vacsora után a jól megszokott esti sétával ért véget a napunk.
Június 20-a következett, az utolsó napunk Rómában, s az utolsó éjszakánk
Fuiggiben. A szokásos metrózást követően a Santa Maria della Pace templomban
indítottuk a napot, majd a Piazza Nova és a Szent Ágnes templom következett. Ebédidőnket Róma egyik legismertebb ételpiacán, a Campo de Fiorin töltöttük.
Itt kóstoltuk meg a porchettát, ami mindenkinek kivétel nélkül elnyerte az
ízlését. Találkozhattunk Olaszország legsokfélébb fűszer és tésztakínálatával,
s megdöbbentünk, mikor megtudtuk, hogy egy zsemlemorzsa árából itthon akár tíz
csomaggal is vehetünk. Külön számomra nagy öröm volt, hogy megtaláltam a
pomegranate nevezetű, kollégáim számára titokzatos gyümölcsöt is a piacon, amellyel azonnal lőttem is egy szelfit J.
Persze itt nem álltunk meg, hiszen volt még néhány fontos látnivaló. Ezek közé tartozik a Pantheon. A hatalmas, gránitból készült korinthoszi oszlopok már az épületen
kívülről hírül adják a templom nagyságát, s gazdagságát.
A Fontana di Trevinél töltöttük a szabadidőt, fagyizás és szuvenírvásárlás után pedig a Spanyol lépcső, a Piazza del Popolo és a Via del Corso megtekintése következett. A nagy melegben többször megálltunk vizet inni az ivókutaknál, s néha az utcazenészeket is szórakoztattuk egy-egy kacsatánccal. Visszaérve a szállásra megvacsoráztunk, majd összepakoltunk, hiszen másnap már új szálláson töltöttük az éjszakát.
A Fontana di Trevinél töltöttük a szabadidőt, fagyizás és szuvenírvásárlás után pedig a Spanyol lépcső, a Piazza del Popolo és a Via del Corso megtekintése következett. A nagy melegben többször megálltunk vizet inni az ivókutaknál, s néha az utcazenészeket is szórakoztattuk egy-egy kacsatánccal. Visszaérve a szállásra megvacsoráztunk, majd összepakoltunk, hiszen másnap már új szálláson töltöttük az éjszakát.
Reggel Assisibe, a klarissza rend és a ferences rend alapítóinak
szülőhazájába utaztunk. A korabeli falak és épületek azt az érzést keltették,
mintha visszautaztunk volna az időben, csupán az árusok és éttermek biztosítottak
bennünket, hogy ez a valóság. A város legfőbb látnivalója az Assisi Szent
Ferenc-bazilika, amelyben csodálattal sétáltunk végig. Szabadidőnkben végigjárhattuk
a szűk utcákat, s válogathattunk a helyi ételkülönlegességek között. Assisi
után Rimini felé vettük az irányt, ott kaptunk estére szállást. A buszból
kiszállva azonnal éreztük a tenger illatát, s nem is kellett sok, hogy a
hullámait is láthassuk, ugyanis alig néhány méterre volt a szállásunktól az
Adria. Vacsora után lesétáltunk a strandra, ahol a meseszép naplemente mellett
megmártózhattunk a tengerben. Mindezek után belekóstolhattunk a mozgalmas,
olasz éjszakába, ahol a piacok is csak éjfél után zárnak, s a legtöbb hely akár
hajnalig nyitva tart.
Szombaton reggel még utoljára szerettünk volna megmártózni a tengerben,
azonban alig néhány lépésre a tengertől eleredt az eső, így ez a tervünk füstbe
ment. Reggeli után indultunk haza, nagy sóhajok közepette.
Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy utazásunk egy életre szóló
élmény marad. Hálásak vagyunk a líceum vezetőségének és Varju Zoltánnak, hogy
ilyen fantasztikus utazást szerveztek számunkra. Nem utolsó sorban pedig köszönjük
a Pannonhalmai Bencés Gimnáziumnak, hogy szívélyesen fogadtak bennünket az
utazás során. Olaszország, hiányozni fogsz! Arrivederci!