Római vakáció




A líceum tanárai és diákjai hosszú-hosszú előkészületeket igénylő utazásra indultak idén is. Az úti cél Olaszország volt. A hatalmas országot persze nem lehet körbejárni csupán egy hét alatt, ezért nevelőtanárunk (s utazásunk alatt idegenvezetőnk), Varju Zoltán igyekezett minél tartalmasabb, ugyanakkor nem teljesen kimerítő programot összeállítani a társaság számára.
Utazásunk június 16-án vette kezdetét, mindenki izgatottan várta az utazást. Természetesen, mint minden programunkra, erre az utazásra is kértük Isten áldását. Így elsőként egy Szent Liturguán vettünk részt, amelyen az utazók, és az utazókért aggódó szülők együtt imádkozhattak. Miközben a busz csomagtere megtelt utazótáskákkal és hátizsákokkal, mindenki megtalálta a helyét a buszon, s már indultunk is. Első úti célunk a határ volt. Itt röpke öt és fél órát töltöttünk el. Persze nem a látványosságok miatt, csupán a pazar munkavégzés eredményeként. El azonban nem szomorodtunk, bár még csaknem 22 órányi út állt előttünk, ami a kisebb szünetekkel és megállókkal együtt 24 órára bővült.
Első esténket (pontosabban azt az 1-2 órát) Mogliánóban töltöttünk, egy tornateremben kaptunk szállást. Innen vonattal utaztunk át Velencébe, ahol kisebb (csak 3 km J ) séta után a Piazza San Marco-n találhattuk magunkat. Itt megtekinthettük a Basilica di San Marco-t, azaz a Szent Márk-székesegyházat, amelyről megtudhattuk, hogy Velence fő templomaként tartják számon, s nem egyetlen kor építményeként emlegetik, ugyanis a 11. századtól egészen a köztársaság bukásáig (1797-ig) minden kor rajta hagyta a nyomát. A pompán, a csillogáson, a sok aranyon és ezüstön, az ikonokon és a mozaikokon túl azonban meg kell látnunk Szent Márk evangélista ereklyéit is, ugyanis azok is itt kaptak helyet. A bazilika megtekintése után mindenki megkóstolhatta az igazi olasz fagylaltot, s készíthetett néhány szuper képet a közösségi oldalakra. Ha valaki a helyi szendvicseket választotta a fagyizás helyett, ügyelnie kellett a lesből támadó, és nagyon mohó sirályokkal, ugyanis pillanatok alatt akadhatott egy nem kívánatos „evőcimboránk” J . Elbúcsúzva Velencétől visszavonatoztunk Mogliánóba, ahol a hideg ebéd elfogyasztása után Pisát tűztük ki következő megállónak.

Természetesen, ha Pisa, akkor nem is juthat más eszünkbe, csak az a bizonyos ferde torony, s hát mire is lehetnénk kíváncsibbak, mint a csodatoronyra, amely dőlésszöge 3,99 fok, ami azt jelenti, hogy a torony teteje a függőlegestől csaknem 4 méterrel mozdul el. Ezen a téren található Dóm, valamint a Keresztelőkápolna is, amelyek szintén felkerültek a látnivalók listájára. A naplemente pedig olyan csodálatos fényeket árasztott az épületekre, amelytől azt hittük, ilyen gyönyörű helyen csak álmainkban járhatunk. Pisa városától elindulva siettünk Fuiggibe, ahol elfoglalva a szállásunkat ki is pihenhettük a nap fáradalmait.
Másnap metróval utaztunk Róma belvárosába, ahol nem maradhattunk látnivalók nélkül. Az embernek olyan érzése volt, mintha egy városnyi szabadtéri múzeumba csöppent volna. Elsőként a Scala Santahoz vezetett utunk, ahol térden állva mentünk fel azon a lépcsőn, amelyen anno Jézus ment fel Pilátushoz, s minden egyes lépcsőfokot fel tudtunk ajánlani valamilyen, számunkra fontos dologért. Ezt követően bekukucskáltunk a Lateráni Bazilikába, a Szent Kelemen Bazilikába, megnéztük a Colosseumot, s már el is telt egy délelőtt. Az ebéd következett, amely során szívesen próbáltunk ki helyi specialitásokat, mint a spagetti, pizza vagy a különféle pászták.

Délután sem volt hiány látnivalókban, a Diadalívvel kezdve, a Forum Románumon keresztül eljutottunk a II. Victor Emmanuel-emlékműhöz, s egy nagyobb pihenő után tovább haladva megtekinthettük a Piazza del Campidogliot, és a San Pietro is Vincoli templomot, amely Szent Péter jeruzsálemi fogságáról tanúskodó láncoknak állít emléket. Ez után már csak egy bazilika maradt a napi programban, méghozzá a Santa Maria Maggiore-bazilika, amely a vatikáni területen kívül az egyik pápai főszékesegyház. Az épület kazettás mennyezete szemet gyönyörködtető látványt nyújt, s ha ez nem lenne elég, Mino Del Reame márványreliefjei is ámulatba ejtik képzeletüket.

Metróra szállva visszaérkeztünk Fuiggibe, ahol nagyon finom, kétfogásos vacsorával vártak minket. Az esti órákat sétával és beszélgetéssel töltöttük. Meglátogattunk egy kisebb kávézót, ahol nagy csodálkozásunkra a Pepsit csak pepesiként emlegetik, s sokszor azt is kihívás megjegyezni a pincérnek, ami az étlapon szerepel J.
Másnap a svédasztalos reggeli után ismét Róma belvárosába vettük az irányt, ahol részt vettünk a pápai audiencián, s többeknek sikerült szelfit készíteni a Szentatyával. Ezt követően egy kisebb sétát tettünk a Tiberisz folyó partján, aztán megtekintettük belülről is a Szent Péter Bazilikát. A bazilikában az egyik legkülönlegesebb élmény a pápák sírjainak megtekintését mondhatjuk, hiszen nagyon régi síremlékeket is láthattunk. Úton a metró felé Zoltán tanár úr ejtett néhány szót az Angyalvárról, valamint Augustus mauzóleumáról is. Kisebb metrózás után aztán megérkeztünk a buszhoz, amellyel elindultuk a Tirrén-tenger partjára. Itt strandolás következett, amelynek felnőtt és gyerek egyaránt örült, hiszen a nagy melegben nem is kívánhattunk volna jobb időtöltést. A szinte fekete tengerparti homok égette a lábunkat, a kellemes tengeri víz azonban minden várakozásunkat felülmúlta. Miután mindenki kellően felfrissült, visszaindultunk szállásunkra, ahol vacsora után a jól megszokott esti sétával ért véget a napunk.

Június 20-a következett, az utolsó napunk Rómában, s az utolsó éjszakánk Fuiggiben. A szokásos metrózást követően a Santa Maria della Pace templomban indítottuk a napot, majd a Piazza Nova és a Szent Ágnes templom következett. Ebédidőnket Róma egyik legismertebb ételpiacán, a Campo de Fiorin töltöttük. Itt kóstoltuk meg a porchettát, ami mindenkinek kivétel nélkül elnyerte az ízlését. Találkozhattunk Olaszország legsokfélébb fűszer és tésztakínálatával, s megdöbbentünk, mikor megtudtuk, hogy egy zsemlemorzsa árából itthon akár tíz csomaggal is vehetünk. Külön számomra nagy öröm volt, hogy megtaláltam a pomegranate nevezetű, kollégáim számára titokzatos gyümölcsöt is a piacon, amellyel azonnal lőttem is egy szelfit J.
Persze itt nem álltunk meg, hiszen volt még néhány fontos látnivaló. Ezek közé tartozik a Pantheon. A hatalmas, gránitból készült korinthoszi oszlopok már az épületen kívülről hírül adják a templom nagyságát, s gazdagságát. 
A Fontana di Trevinél töltöttük a szabadidőt, fagyizás és szuvenírvásárlás után pedig a Spanyol lépcső, a Piazza del Popolo és a Via del Corso megtekintése következett. A nagy melegben többször megálltunk vizet inni az ivókutaknál, s néha az utcazenészeket is szórakoztattuk egy-egy kacsatánccal. Visszaérve a szállásra megvacsoráztunk, majd összepakoltunk, hiszen másnap már új szálláson töltöttük az éjszakát.

Reggel Assisibe, a klarissza rend és a ferences rend alapítóinak szülőhazájába utaztunk. A korabeli falak és épületek azt az érzést keltették, mintha visszautaztunk volna az időben, csupán az árusok és éttermek biztosítottak bennünket, hogy ez a valóság. A város legfőbb látnivalója az Assisi Szent Ferenc-bazilika, amelyben csodálattal sétáltunk végig. Szabadidőnkben végigjárhattuk a szűk utcákat, s válogathattunk a helyi ételkülönlegességek között. Assisi után Rimini felé vettük az irányt, ott kaptunk estére szállást. A buszból kiszállva azonnal éreztük a tenger illatát, s nem is kellett sok, hogy a hullámait is láthassuk, ugyanis alig néhány méterre volt a szállásunktól az Adria. Vacsora után lesétáltunk a strandra, ahol a meseszép naplemente mellett megmártózhattunk a tengerben. Mindezek után belekóstolhattunk a mozgalmas, olasz éjszakába, ahol a piacok is csak éjfél után zárnak, s a legtöbb hely akár hajnalig nyitva tart.

Szombaton reggel még utoljára szerettünk volna megmártózni a tengerben, azonban alig néhány lépésre a tengertől eleredt az eső, így ez a tervünk füstbe ment. Reggeli után indultunk haza, nagy sóhajok közepette.
Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy utazásunk egy életre szóló élmény marad. Hálásak vagyunk a líceum vezetőségének és Varju Zoltánnak, hogy ilyen fantasztikus utazást szerveztek számunkra. Nem utolsó sorban pedig köszönjük a Pannonhalmai Bencés Gimnáziumnak, hogy szívélyesen fogadtak bennünket az utazás során. Olaszország, hiányozni fogsz! Arrivederci!


Népszerű bejegyzések

Sztojka Líceum, több mint iskola!